home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9517
/
OPENSO2.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1996-02-09
|
7KB
|
99 lines
@VOpenforum@N
@VKörvonalazódó nyíltság@N
Åprilis elején ismét összejöttek a unixos világ, a nyílt
rendszerek magyar szakértôi, elkötelezettjei a Gellért
Szállóban, hogy eszmét cseréljenek a jelenrôl és jövôrôl.
Múlt heti beszámolónkat a viták ismertetésével
folytatjuk. ""Nyílt rendszer a gyakorlatban" -- volt az elsô
panelvita címe. Az alkalmazásfejlesztésrôl mondták el a
véleményüket a hivatalos hozzászólók, majd a közönség is
beleszólhatott. Bele is szólt. Amiben a legnagyobb
egyetértés volt a felek között, az a sok szemrehányás a Unix
címére a periféria kezelésérôl, arról, hogy például a nagy
rendszernél elengedhetetlen nyomtatóspooler és a hozzá
tartozó kényelmi funciók megvalósítására saját rutint kell
írni, mert a rendszerben nincs hozzá megfelelô mindenes.
Abban mindenki egyetértett, hogy az ügyviteli alkalmazások
három részre oszthatók, van az üzleti logikát megvalósító
rész, a kezelôvel való kapcsolattartáshoz az -- egyre inkább
grafikus -- felület, és végül az adatokat elhelyezô és
kérésre kikeresô adatbázis- kezelô. Ezek közül egy kritikus,
az üzleti logika, vagyis a leginkább felhasználóspecifikus
rész, ezt érdemes -- az alkalmazás teljes életciklusában
karbatarthatóan -- elkészíteni. Abban már volt vita, hogy
mikor lesz az a program a teljes életciklus alatt
karbantartható. Nevezetesen, szabad- e 4GL-ben megírni, vagy
érdemesebb egy stabil, hagyományos nyelvet (mondjuk a
Cobolt) használni erre. Minél szabványosabb a környezet és
az az utasításkészlet, amely beépül az alkalmazásba, annál
könnyebb vele a technológia, a hardver és az operációs
rendszer változásának a követése, annál kisebb a
megmerevedés veszélye.
Volt, aki a Unix szabvány és a magyar ábécé távolságáról
beszélt, arról, hogy a különféle távol-keleti írásjelek
elôbb megjelennek a szabványokban, mint a mi ékezetes
betûink, amivel kettôs értelemben is aláhúzta @KMichael Tilson@N
fejtegetéseit a nyíltságról és a szabványosítás
lassúságáról. Nálunk a fejlesztôknek meg kell oldaniuk
valahogy a magyar betûk bevitelét, kinyomtatását, az
eredményeik viszont nehezen kerülnek be a nemzetközi
vérkeringésbe, jutnak el a szabványkészítô csoportokig.
Fontos problémát taglalt az egyik hozzászóló, aki a
magyar és az amerikai környezet közötti különbségre hívta
föl a figyelmet. Az eszközök szükségszerûen az amerikai
viszonyokra készülnek, s amikor importáljuk azokat, akkor
derül ki, hogy itthon koránt sem lehet olyan egyszerûen
fejleszteni velük, mint az óceán túlsó oldalán. A példák a
hálózati mûködésre, a time out -- idôhatár túllépése miatti
leállás -- állíthatóságára vonatkoztak. Ha egy Netware
servernek egyszerre hét-nyolc helyrôl érkezô nagyobb
adatkérést kell teljesítenie, elôfordulhat, hogy mire a
végére jut, a kliensek elunják a várakozást, és
válaszidô-túllépés miatt megszakítják a kapcsolatot --
tudtuk meg. A hozzászólás végsô tanulsága az volt, hogy
azért a Unix alapvetôen nem a tranzakciós, hanem a kötegelt
feldolgozós világra van kitalálva.
A nap záróvitájának szánt -- és éppen ezért csak a
leginkább érdeklôdôk jelenlétében lezajlott --
beszélgetésnek az adatátviteli protokollok jövôje volt a
kitûzött témája. A szerteágazó vitát nehéz összefoglalni,
különösen mert nagyon sok apró, csak a hálózatban benne élô
számára világos részlet is fölmerült. A legközérdekûbb talán
az, hogy többen foglalkoztak az Internet IP azonosítóinak
várható elfogyásával, s a sok elhangzott véleménybôl talán a
legjózanabbal lehet egyetérteni, mely szerint a bôvítés
elôbb- utóbb megoldódik, s oly módon oldódik meg, hogy a mai
azonosítók továbbra is használhatóak maradnak.
Természetesen az is elhangzott, hogy azért akad a
TCP/IP-nél jobb protokoll, volt aki szerint az SNA, volt aki
szerint az OSI. Érzôdött, hogy a dolog lényege nem maga --
az OSI szabvány 3. és 4. szintjének megfelelô -- protokoll,
hanem az, hogy a várhatóan sokprotokollos hálózatban hogyan
lehet a végpontok közötti kapcsolatot úgy fenntartani, hogy
minél kevesebb erôforrással minél nagyobb forgalmat lehessen
elérni. Vagyis az integrált útkeresés az, aminek a megoldása
manapság körvonalazódik. Annál is inkább így van ez, mert az
egyes megoldásoknak igazodniuk kell a hálózat méretéhez.
Mást érdemes használni négy munkahelynél mint négyszáznál,
illetve a gerinchálózatra kerülô üzeneteket át lehet
csomagolni.
Ahogy kiterjedt a vita, felmerültek a kapacitási és
árkérdések is. Volt, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy
1000 dolláros PC-be nem fognak 2000 dollárért ATM kártyát
venni, volt, aki arra, hogy ha változik, bôvül a
címtartomány, akkor bizony a kalauzok teljesítôképessége
romlik, hiszen ugyanannyi helyen kevesebb cím fér el. Itt
aztán elkezdtek a szakértôk a kalauzbeli címtábláról és
annak különféle kezelési módjairól beszélgetni, ami a
felhasználó számára éppen csak azért izgalmas, mert ennek
mûködésétôl függ, hogy tud-e egyáltalán hosszabban
kapcsolatot -- horribile dictu online videokonferencia
kapcsolatot -- fenntartani. Ha a vitát nem is, a róla szóló
beszámolót le lehet zárni azzal -- az egyik hozzászólótól
vett -- állítással, hogy optimális, mindenre jó protokoll
nincs, csak aktuális döntések vannak.
@KVargha Márton@N